Az első ipari állateledelt 1860 -ban fejlesztette ki az amerikai James Spratt, aki hajóval utazott Angliába elektromos kábelek értékesítésére. Látta, hogy a kikötőben összegyűlt utcai kutyák várják a hajóról elhagyott ételeket: kekszhulladékot és romlott ételt. A keksz lisztből, vízből és sóból készült kemény keksz volt, sütve és szárítva. A kekszeket könnyű volt tárolni, és sokáig elálltak – akárcsak a mai kutyasütemények.
Ebből James Spratt jó üzleti ötletet kapott: kifejlesztett saját csont alakú kekszet kutyák számára, búzából, zöldségből, répából és szarvasmarhavérből. Megkezdődött az ipari kutyatáp gyártása. Fokozatosan más kutyaeledelt gyártó cégek is megjelentek a piacon.
Fejlődik az élelmiszeripar
Az első világháború idején tartósított lóhús olcsó volt. A konzervek népszerűsége gyorsan nőtt, de a második világháború idején csökkent, mert nem volt elérhető a konzervekhez szükséges nyersanyagok és lóhús. 1946 -ra azonban a száraz élelmiszerek népszerűsége ismét emelkedett, és a mai napig magas maradt.
Az 1950 -es években az első száraz „snack -ételeket” extrudálási módszerrel készítették. A kutyatáp fejlesztése folytatódott, és az 1980-as években a Hill’s Pet Nutrition elkezdett úgynevezett „gondozási eledelt” készíteni a vese- és májproblémákkal küzdő kutyák számára.
Az évezred végén a különböző fajták és kutyák tevékenysége saját ételt kapott. Manapság sok fogyasztó hajlamos természetes vagy holisztikus élelmiszereket használni, amelyek egyaránt tartalmaznak nyers ételeket és házi készítésű élelmiszereket, amelyek emberi fogyasztásra alkalmasak. Folytatódik a kutyaeledellel kapcsolatos kutatási és fejlesztési munka, valamint a takarmányozási ajánlások változása.
A legjobb mérőeszköz maga a kutya
Finnországban nem állítanak elő kutyatápot, de például a K-mezőgazdaságban forgalmazott Jeppe-ételkészlet Hollandiában készül. Ugyanez a gyár speciális diétákat is készít az állatorvosok számára (Sanimed különleges étel).
Elmondható, hogy manapság a kutyatulajdonosok minden indulásra és minden pénztárcára készételeket kapnak. A legdrágább nem mindig a legjobb, de a választékból meg kell találnia a kutya igényeinek megfelelő ételt. A legjobb mérőeszköz maga a kutya: ha a szőrzete fényes, a széklet szilárd és a kutya energiával és lelkesedéssel rendelkezik, akkor valószínűleg etetése rendben van.